Hangszerünk nem attól magyar, mintha kizárólag csak nálunk fordulna elő, hanem mert nálunk is megtalálható, és néphagyományunk, népzenénk szerves részévé vált. Készítésmódjában, hangolásában, használati módjában, sajátos magyar ízlést, és igényt tükröz. A magyar citerák korabeli készítőiről nem sokat tudunk, csak itt-ott fellelhető déd nagyapáinktól ránk marat öreg citerák mesélnek, adnak némi tájékoztatást!
Még élÅ‘ öreg citerásoktól hallottuk, hogy a dél alföldi pusztai emberek, uradalmi cselédek, falusi és tanyasi parasztok, tehát valóban szegény emberek hangszere volt a citera. TÅ‘lük tudjuk, hogy ügyes asztalosok, ácsok, bognárok szakmai eszközök birtokában “csináltak” minden zenei vagy hangszer készítÅ‘i ismeretek nélkül is olyan citerákat, amelyek az akkori viszonyoknak megfeleltek, ismerté váltak és széles körben elterjedtek. A nagy többség minden kétséget kizáróan, maga készítette el citeráját, egyszerű látás vagy “lekoppintás ” alapján kedve szerintire. Így aztán majd minden tanya és városi ház szobájában ott lógót a citera a mester gerenda mellett.

ElsÅ‘ sorban bálokban, mulatságokban szerepelt mint zeneszerszám, bár akkori igénytelen és egyszerű kivitele miatt inkább csak “ütem adóként” funkcionált. Az elmúlt 30-40 év minÅ‘ségi változást hozott a hangszer életében, megjelentek a sok fÅ‘bÅ‘l álló citera zenekarok, illetve szép hangú , igényesen elkészített színpad képes citerák. ErÅ‘teljesen szépen csengÅ‘ hangja, valamint egyszerűen és gyorsan megtanulható, technikája igen rövid idÅ‘ alatt ad sikerélményt türelmetlen világunkban. Napjainkban ismét elterjedté és népszerűvé vált az egész ország területén. Az “egyszerű nép” muzsikáját, nagyszüleink megindítóan szép dalait, így talán belophatjuk még a lármás diszkók fiataljai szívébe is! Az átörökítés az utókor, a jövÅ‘ generációi számára így és csakis így lehetséges. E cél megvalósítására kiváló eszköz lehet a citera korszerű megszólaltatásának módja, a fejlett játéktechnika, amely a fül számára kellemes, élményszerű hatást biztosít. És azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az idÅ‘k során maga a hangszer is jelentÅ‘s fejlÅ‘désen ment át. MerÅ‘ben ujjszerű citeratípusok születtek: pikoló/prím/tenor/basszus/bÅ‘gÅ‘, és ezek kombinációi.